Szakmai hátterem és erősségeim

Pályafutásomat tudatos építkezéssel alakítottam: az első években az alapok elsajátítására, a későbbiekben pedig a komplexebb, nagyobb felelősséggel járó feladatokra koncentráltam. Olyan projektekben vettem részt, ahol egyszerre kellett stratégiai gondolkodásra, precíz kivitelezésre és emberközpontú hozzáállásra támaszkodnom. Ezek a tapasztalatok segítettek abban, hogy ma átlássam az összefüggéseket, gyorsan felismerjem a valódi problémát, és célzott, gyakorlatias megoldásokat javasoljak.

Az évek során több mérföldkő is meghatározta a szakmai utamat: sikeres projektek, amelyek kézzelfogható eredményeket hoztak, hosszú távú együttműködések ügyfelekkel, valamint olyan visszajelzések, amelyek megerősítettek abban, hogy jó irányba haladok. Erősségeim közé tartozik a rendszerszintű gondolkodás, a világos, érthető kommunikáció és az, hogy képes vagyok bonyolult helyzeteket is átlátható lépésekre bontani. Ezekre támaszkodva tudok Önnek segíteni abban, hogy tisztábban lássa a lehetőségeit, magabiztosabb döntéseket hozzon, és hatékonyabban érje el a céljait.

Velem dolgozva egy olyan partnerre számíthat, aki nem sablonmegoldásokban gondolkodik, hanem az Ön helyzetére szabott, reális és megvalósítható javaslatokat ad. Fontosnak tartom a nyitott, őszinte párbeszédet, a közös gondolkodást és azt, hogy a folyamat végén ne csak egy kész eredményt kapjon, hanem közben is tanuljon, fejlődjön. Ha olyan szakembert keres, aki egyszerre hoz szakmai tudást, tapasztalatot és emberi hozzáállást, jó helyen jár.

Fotógaléria

Rólam, emberi oldalról

Ha valaki gyerekkoromban azt mondja, hogy egyszer embereket fogok kísérni a legmélyebb élethelyzeteikben, tanítani fogok, és saját módszerekkel és képzésekkel foglalkozom majd, valószínűleg nem hiszem el neki.

Egészen máshonnan indultam.

Egy tanyáról indultam.

Mélyszegénységben születtem, egy tanyán, a szerb határ közelében. Édesanyám 16 éves volt, amikor a világra hozott. Két ikertestvérem nem tudott megszületni, viszont később az Öcsém és a Húgom érkezésével nagy család lettünk.

Nem volt könnyű gyerekkorom.

Voltak benne bizonytalanságok, szorongás, és olyan trauma is, amiről hosszú ideig nem tudtam beszélni. Közben egy olyan közegben nőttem fel, ahol az is komoly belső küzdelem volt, hogy elfogadjam saját magam. Ez nagyon sokáig nem sikerült.

Valahogy mégis megtanultam működni. Sőt, nagyon jól működni. Kitűnő tanuló lettem. Tanulmányi versenyekre jártam, szerepléseket vállaltam, iskolaújságot és rádiót vezettem. Közösségi szerepeket vállaltam, díjakat kaptam.

Ma már látom, hogy a teljesítmény sokáig az egyik legjobb megküzdési stratégiám volt.

Ha jól teljesítek, ha hasznos vagyok, ha valamiben kiemelkedem, akkor talán minden rendben van.

Csakhogy egy idő után az ember elkezdheti feltenni a kérdést:

Mi van akkor, ha nem kell folyamatosan bizonyítanom ahhoz, hogy elég legyek?

Nálam valahol innen kezdődött az önismeret.

Sokáig azt hittem, máshová tartok

Először tanárképzőre mentem.

Aztán jött egy nagy váltás, és végül agrármérnök lettem.

Ma már a családállítás szemléletével erre is másképp nézek.

A szüleimnek annak idején nem volt lehetőségük arra, hogy édesapám elvégezze a mezőgazdasági technikumot. Én pedig később elvégeztem az agrármérnöki egyetemet.

Mintha valamit továbbvittem volna helyette.

A szakmában azonban nem maradtam.

Egy startupnál kezdtem dolgozni, ahol könyvelési csapatvezetőből HR-vezető, majd HR-igazgató lettem.

Szerettem a vezetést. Szerettem az embereket. Szerettem rendszerekben gondolkodni.

De közben egyre erősebben éreztem, hogy valami más is érdekel.

Az ember.

Nem csak az, hogy hogyan működik egy szervezet.

Hanem az, hogy miért működik úgy az ember, ahogy működik.

Aztán egyszer csak összeállt a kép

A kineziológia először csak hobbi volt.

Mellette énekelni tanultam, klasszikus énekkel foglalkoztam, és egy szolfézstanárom vitt el az első családállításomra.

Később találkoztam Detkovics Évával, aki a családállítást és a kineziológiát együtt használta.

És ott valami nagyon erősen megmozdult bennem.

Nem tudom pontosabban megfogalmazni.

Egyszerűen azt éreztem, hogy megérkeztem.

A COVID időszakában történt, amikor egy kisebb létszámú állításon vettem részt. Volt még lehetőség egy plusz állításra, ezért beálltam egy életútállításba.

A témám az volt:

Hogyan állok rá a saját pályámra?

Furcsa dolog történt.

Nem sokkal később tényleg ráálltam.

Elkezdtem tanulni. Aztán még többet. És még többet.

És közben volt egy különös érzésem.

Sokszor nem úgy tanultam, mintha valami teljesen újat sajátítanék el.

Hanem mintha emlékeznék.

Mintha valami, ami most kerül elém, már régóta ott lenne bennem.

Azóta gőzerővel haladok.

Amit igazán szeretek ebben

A kineziológia és a családállítás számomra nem azért izgalmas, mert mindenre van egy módszerük.

Hanem azért, mert megtanítanak másképp kérdezni.

Nemcsak azt nézni, hogy mi történik veled.

Hanem azt is:

Mi van mögötte?

Milyen történet?

Milyen minta?

Milyen kapcsolat?

Milyen régi döntés?

Mi az, amit már régóta cipelsz, de talán nem is a tiéd?

És mi az, amit végre letehetnél?

Szeretem a rendszerszemléletet. Szeretem azt, amikor egy addig érthetetlen helyzet egyszer csak értelmet kap.

És leginkább azt szeretem, amikor valaki nemcsak megérti önmagát egy kicsit jobban, hanem azt is elkezdi látni:

merre van tovább.

Nálam nincs tabu

Talán az egyik legfontosabb dolog, amit az élet megtanított nekem, hogy nagyon sok mindenről lehet beszélni.

Nálam nincs tabu.

Nem kell szépen megfogalmaznod.

Nem kell tudnod, mi a baj.

Nem kell "jól működnöd".

Lehetsz dühös. Lehetsz szomorú. Lehetsz bizonytalan. Lehetsz összezavarodva.

Akár csendben is lehetünk tíz percig.

És ha kell, együtt megyünk le a történeted legmélyére.

Nem azért, hogy ott maradjunk.

Hanem azért, hogy megtaláljuk, mit tudsz onnan magaddal felhozni.

Én segítek megtartani a teret, segítek ránézni arra, amit egyedül nehéz meglátni, és segítek megtalálni az irányt.

De hogy rálépsz-e arra az útra, az már a te döntésed.

Nem az a célom, hogy szükséged legyen rám

Ezt fontosnak tartom kimondani.

Nem szeretném, hogy a klienseim függjenek tőlem.

Nem az a célom, hogy minél tovább járj hozzám.

Éppen ellenkezőleg.

A célom az, hogy egyszer feleslegessé váljak számodra.

Hogy visszaszerezd a saját erődet.

Hogy újra bízz magadban.

Hogy merj dönteni.

Hogy bele tudj állni a saját életedbe.

Én addig hiszek benned, amíg te újra meg nem tanulsz hinni önmagadban.

És amikor már tudsz, akkor elengedlek.

Ha pedig egyszer újra szükséged van rám, tudni fogod, hol találsz.

Amiben hiszek

Hiszek abban, hogy érdemes megérteni a múltat.

Nem azért, hogy örökké ott éljünk, hanem azért, hogy ne kelljen öntudatlanul újra és újra ugyanazokat a köröket lefutnunk.

Hiszek az önreflexióban.

A tudatosságban.

A mintáink felismerésében.

Abban, hogy sokszor nem azzal dolgozunk, amiről azt hisszük, hogy dolgoznunk kell.

És hiszek abban is, hogy az emberi működésnek van egy láthatatlan, spirituális oldala, amelyet érdemes nyitottan vizsgálni.

Nem akarok mindent egyetlen módszerrel megmagyarázni.

Éppen az érdekel, amikor több nézőpontból kezd összeállni ugyanaz a kép.

És merre tovább?

Az oktatás már nagyon régóta része annak, aki vagyok.

Már középiskolásként is természetes volt számomra, hogy beszéljek, szervezzek, közösséget építsek és másokat bevonjak valamibe.

Ma pedig egyre biztosabban érzem:

nemcsak kísérni szeretnék embereket. Tanítani is szeretnék.

Szeretnék olyan szakembereket képezni, akik nemcsak ismerik a módszereket, hanem önmagukat is ismerik.

Akik tudnak jelen lenni.

Akik nem akarnak mindenáron megmenteni.

Akik tudják, hol vannak a kompetenciahatáraik.

És akik mellett az ember egyszerűen biztonságban érzi magát.

Hosszú távon egy olyan szakmai és közösségi teret szeretnék létrehozni, ahol az önismeret, a tanulás, a spiritualitás és a szakmaiság természetesen megfér egymás mellett.

Szeretnék sok emberhez eljutni.

Szeretnék egyszer könyvet írni.

És szeretnék olyan tudást továbbadni, amelyből mások is képesek lesznek a saját életükben változást létrehozni.

Miért Lelki Alkimista?

Az alkímia számomra az átalakulás szimbóluma.

Nem arról szól, hogy letagadjuk, ami történt.

Hanem arról, hogy mit kezdünk vele.

Ami egyszer fájdalom volt, abból lehet önismeret.

Ami gyengeségnek tűnt, abból lehet erő.

Ami szégyen volt, abból lehet elfogadás.

És ami sokáig csak a történetünk része volt, abból egyszer akár a hivatásunk is megszülethet.

Én ebben hiszek.

Nem mindig tudjuk megválasztani, honnan indulunk.

De abban már van választásunk, hogy mivé alakítjuk azt, amit kaptunk.

Ez az én történetem.

És talán egy kicsit ezért is lettem:

Lelki Alkimista.

Horváth Dávid

Lelki Alkimista

Kineziológia • One Brain / TIOC • Brain Gym • Touch for Health • Családállítás • Önismeret