Családállítás

MI A CSALÁDÁLLÍTÁS?

Bert Hellinger és munkacsoportja rájött arra, hogy testi-lelki bajaink kialakulását nem tudjuk mindig csak a saját életünk eseményei alapján megérteni. Nem értjük, miért érezzük azt, amit érzünk, mert nincs rá okunk. Nem értjük, hogy miért nem sikerül elérnünk, amit szeretnénk, dacára annak, hogy mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Nem értjük, hogy miért nem gyógyulnak be a gyerekkori sebek, miért nem jön a vágyott gyerek, miért betegszünk meg annak ellenére, hogy életünk maga a harmónia, miért nem sikerülnek a párkapcsolataink, és miért érezzük magunkat rosszul annak ellenére, hogy jó az életünk. Ilyen kérdésekre adhat választ a családállítás.

A CSALÁDÁLLÍTÁS ALAPJÁT ADÓ MEGFIGYELÉSEK

A családállítás tapasztalatai szerint az ember sorsa elválaszthatatlanul összefonódik azoknak a sorsával, akik a kibővített családjához tartoznak. Hogy ki mindenki számít családtagnak, arról lejjebb olvashatunk. A fenti kérdésekre pedig az adhatja meg a választ, ha a családállítás szempontjai szerint vizsgáljuk meg a történetünket.

Az első szempont ezek közül az, hogy úgy tűnik, létezik egy közös családi lélek, azaz egy rejtett információs háló, ami tartalmazza minden családtagunk lenyomatát, akár tudunk a létezésükről, akár nem. Ez a családtagokból álló rendszer, mint minden rendszer, több mint a tagjainak összessége, és megvannak a maga működését biztosító törvényei. Ebbe a nagy egészbe (rendszerbe) ágyazódik bele az életünk, és sokszor oly módon irányítja azt, hogy arról nem is tudunk.

A családállítás ennek a családi léleknek vagy rejtett információs hálónak a megkérdezése. A tapasztalatok szerint a családállítás egyrészt új fényben láttatja az életünket nehezítő bajokat, betegségeket, kudarcokat, másrészt lehetővé teszi, hogy ezeket a terheket sokszor a katarzisig is mélyülő érzelmi átéléssel letegyük. Mindez csoportos és egyéni foglalkozás keretében is megtörténhet.

SZINKRONICITÁS - AZ ÚJ DOLGOK TÖBB HELYEN IS FELMERÜLNEK

A családállítás kialakulásával egy időben kezdett el foglalkozni az angol biológus és filozófus, Rupert Sheldrake az összetartozó lények, az állatcsoportok tagjai, az állat és gazdája, és az összetartozó, egymással kötődésben élő emberek között is létező láthatatlan összeköttetéssel. Az Ő elmélete szerint ez egy energiamező, melynek köszönhetően az egyedek, ill. az egyének a távolból is tudnak egymásról. Hogy ez az egymásról való tudás létezik, arról sokunknak van saját tapasztalata. Sheldrake mindezt számos, a nyugati tudomány kritériumainak is megfelelő kísérlettel bizonyította. Ő morfogenetikus mezőknek nevezte el az összetartozó élőlények közötti láthatatlan hálót. 2003-ban a Wieslochban tartott Első Nemzetközi Családállítás és Rendszerállítás Konferencián Hellinger és Sheldrake egyetértettek abban, hogy ugyanazzal a jelenséggel dolgoznak.

NÉZZÜK A CSALÁDI LÉLEKBEN URALKODÓ TÖRVÉNYEKET:

ELSŐ TÖRVÉNY: AZ ODATARTOZÁS JOGA 

Ez a törvény kimondja, hogy a kiterjesztett család minden egyes tagjának egyenlo joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el. Ez a jog sokszor sérül:

• amikor valakit kitagadnak, mert a család morális értékeinek nem megfelelo dolgot követett el

• amikor azért próbálnak meg elfelejteni valakit, mert nagyon fáj az emléke. Így próbálhatják meg pl. kiszorítani egy korán meghalt kisgyerek emlékét a családi köztudatból, úgy tenni, mintha soha nem is létezett volna. A gyerek energetikai lenyomata ott van a rejtett információs hálóban, tehát mindenkinek van egy tudása róla, akkor is, ha ez a tudás nem racionális tudás. A viselkedés szintjén viszont ur van a helyén.

• Különös jelenség az elveszett ikerpár esete: az újabb vizsgálatok szerint átlagosan minden 8-10-edik terhesség ikerterhességként indul, ám az egyik iker egy pontnál nem fejlodik tovább. Nyomtalanul felszívódik, vagy egy csomó marad belole a placentában. Az is lehet, hogy a megszületett gyerekben egy ciszta tartalmazza az elveszett ikertestvér embrionális szöveteit. Még ha nem is tudnak az elveszett ikerrol, megszületett párja lelkében és sejtjeiben ott van a lenyomata, és akár egy életen át tudattalanul keresheti ot.

• Az odatartozás jogát tagadjuk meg akkor is, ha azt mondjuk, hogy valakink szívinfarktusban halt meg, holott öngyilkos lett. Ezzel az illeto sorsát tagadjuk ki – az ember és a sorsa azonban elválaszthatatlan egymástól.

  
  

MÁSODIK TÖRVÉNY: A HELY TÖRVÉNYE

A családállítás elvei szerint ebben a rendszerben minden egyes családtagnak megvan a maga helye (vesd össze a puzzle/kirakós játékkal: csak akkor jó a kirakott kép, ha mindegyik darabkája megvan, és mindegyik a saját helyén van), és csak a saját helyén élhet jól.

Az ember a szülojétol kapja az életet. Ezért számára mindig a szülo a Nagy, o maga pedig a Kicsi. Amennyiben a gyerek a szülovel egy szinten lévonek éli meg magát, mert például úgy érzi, hogy neki kell bármilyen oknál fogva apja vagy anyja társának lennie, akkor eggyel magasabb generációs létrafokon lévonek éli meg magát. Amikor pedig azt érzi, hogy neki kell a szüleire vigyáznia, megadnia nekik azt, amit ok a saját szüleiktol nem kaptak meg, akkor érzelmi megélésében két generációs létrafokkal van magasabban a saját helyénél. Így nem tudja a saját életét élni, gyökértelenné és stresszessé válik. Élményeibol hiányzik a gyerek-lét, amit majd nagy valószínuséggel a párkapcsolatában fog megpróbálni pótolni.

Rend van vízszintes irányban is: az azonos generációs létrafokon állók között van elso, második, harmadik, sokadik aszerint, hogy ki hányadikként érkezett a családi rendszerbe. Van elso, második, sokadik gyerek, és van elso, második, sokadik fontos kapcsolat az ember felnott életében. Ha elveszik valakitol az ot megilleto helyet, akkor azt a rendszer mintegy "jóváteszi".

HARMADIK TÖRVÉNY: AZ ADÁS-KAPÁS EGYENSÚLYA

A családi és párkapcsolati rendszerekben a szeretet egyik legfontosabb megnyilvánulása az adás és a kapás. A kapcsolatok akkor tudnak hosszú távon élők és kiegyensúlyozottak maradni, ha az adás és a kapás között természetes áramlás jön létre.

A felnőtt emberek közötti kapcsolatokban – így például a párkapcsolatban vagy a baráti kapcsolatokban – alapvetően szükség van arra, hogy amit az egyik fél ad, arra a másik valamilyen formában válaszoljon. Nem feltétlenül ugyanazzal, nem feltétlenül ugyanabban az időben, de a kapcsolatban legyen jelen a kölcsönösség.

Ha valaki folyamatosan csak ad, miközben képtelen elfogadni azt, amit a másik adni szeretne, a kapcsolat áramlása megszakad. Ugyanez történik akkor is, ha valaki csak kapni akar, de nem tud vagy nem akar adni.

Az adás és kapás egyensúlya azonban nem azt jelenti, hogy mindennek pontosan egyformának kell lennie. Nem lehet kiszámolni, hogy ki adott többet, ki tett többet a másikért, és ki van "soron". A szeretet nem könyvelés. A lényeg az, hogy legyen egy természetes mozgás az adás és a kapás között.

Különösen fontos ez a párkapcsolatokban. Ha az egyik fél hosszú időn keresztül csak ad, gondoskodik, alkalmazkodik, figyel, támogat és áldozatokat hoz, miközben a másik főként elfogadja mindezt, akkor idővel felborulhat a kapcsolat egyensúlya. Aki folyamatosan ad, egy idő után kimerülhet vagy úgy érezheti, hogy nem kap vissza eleget. Aki pedig csak kap, könnyen függő helyzetbe kerülhet, vagy elveszítheti saját erejét a kapcsolatban.

Van azonban egy fontos különbség a szülő-gyerek és a felnőttek közötti kapcsolatok között.

A gyermek a szüleitől kapja az életet. Ezt az életet nem tudja visszaadni a szüleinek, és nem is ez a feladata. A szülő ad, a gyermek pedig kap. A gyermek akkor tudja továbbvinni ezt az áramlást, amikor felnőve maga is adni kezd: a saját gyermekeinek, a párjának, a munkáján keresztül, vagy egyszerűen azzal, hogy életet teremt maga körül.

Ezért a gyermeknek nem az a dolga, hogy visszaadja a szüleinek azt, amit tőlük kapott. Nem kell őket megmentenie, boldoggá tennie, pótolnia azt, amit ők nem kaptak meg a saját szüleiktől, vagy kiegyenlítenie az életük nehézségeit.

Ha a gyermek megpróbálja visszaadni a szüleinek azt, amit kapott, akkor olyan terhet vesz magára, amely nem az ő helye és nem az ő feladata. A szeretet természetes iránya ez:

A szülőtől az élet a gyermek felé áramlik.
A gyermek elfogadja az életet, majd továbbadja azt.

A felnőtt gyermek pedig egy idő után már nem gyermekként ad vissza a szüleinek, hanem felnőttként, szabadon és szeretetből kapcsolódhat hozzájuk.

A párkapcsolatban viszont már más törvény működik. Ott két felnőtt találkozik egymással, akik egyenrangú kapcsolatban vannak. Mindketten adnak és mindketten kapnak. Ha az egyik fél tartósan fölé- vagy alárendelődik a másiknak, a kapcsolatban felborulhat az egyensúly.

A kiegyenlítődés törvényéhez hasonlóan itt is megjelenhetnek tudattalan működések. Előfordulhat például, hogy valaki azért nem engedi meg magának, hogy kapjon, mert mélyen azt érzi:

"Nekem mindent egyedül kell megoldanom."

"Ha kapok, tartozom érte."

"Nem érdemlem meg, hogy adjanak nekem."

"Csak akkor vagyok szerethető, ha adok."

Más pedig éppen azért nem tud adni, mert egész életében hiányt élt meg, és megtanulta, hogy neki mindig csak jár valami.

A családállítás során ezért nemcsak azt érdemes megvizsgálni, hogy ki mit adott és ki mit kapott, hanem azt is, hogy képesek vagyunk-e elfogadni azt, amit az élet, a szüleink és mások adni tudnak nekünk, és képesek vagyunk-e továbbadni azt, amit kaptunk.

Mert az élet egyik legmélyebb rendje talán éppen ez:

amit szeretettel elfogadunk, azt később továbbadhatjuk.

Így válik az adás és a kapás nem elszámolássá, hanem az élet természetes áramlásává.

NEGYEDIK TÖRVÉNY: A KIEGYENLÍTŐDÉS TÖRVÉNYE

A családi lélekben, azaz rejtett információs hálóban egy teljesen igazságtalan és tudattalan csoport-lelkiismeret muködik: ha a tagok közül valakivel valami életbevágóan rossz történik, akkor másvalaki, rendszerint egy késobb született elkezd ugyanúgy élni, érezni és viselkedni, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg. Ebben a másvalakiben tehát olyan érzések, érzelmek keletkeznek, mintha ot közösítették volna ki, mintha ő vesztette volna el korán a szüleit, a szerelmét, a gyerekét, mintha őt érte volna az a sorscsapás. Úgy él, mintha azt mondta volna a lelkében:

"Kedves szülőm, nagyszülőm, rokonom, inkább én viszem helyetted ezt a nehéz sorsot, mint Te."

"Ha menned kellett, akkor követlek – a betegségbe, a rossz sorsba, a halálba."

"Majd én átélem helyetted a nehéz érzelmeidet"

"Ha Te nem lehettél boldog, akkor én se leszek az."

"Ha kitagadtak, majd én képvisellek."

"Majd én vezekelek helyetted."

Ha a családállítás törvényei ismeretében vizsgáljuk meg, hogy miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, nagyon gyakran derül ki az, hogy a családunkban megsérült a rend, a családállítás három törvényének valamelyike, és a rendszerben, azaz a családi lélekben beindulnak a kiegyenlítő (jóvá tevő) akciók és működésmódok. Működésbe lép az úgynevezett rendszer-lelkiismeret, melynek megnyilvánulásaként pl. egy gyerek kezd el érthető okok nélkül rosszul élni, vagy valamilyen testi-lelki tünetet mutatni. Mivel ilyenkor az okok nem a saját élettörténetben vannak, mindaddig eredménytelenek maradhatnak a testi és lelki kezelések, amíg a fenti rejtett, tudattalan fogadalom a napvilágra nem kerül, és fel nem oldódik.

A ma még újszerűnek ható módszer eddig számos terápia-rezisztens esetben hozott gyors és látványos javulást. Sokszor megszűntek a saját élettörténet alapján érthetetlen depressziók, teljesítménybeli és kapcsolati kudarcsorozatok, öngyilkossági hajlamok, és amennyiben még nem alakultak ki gyógyíthatatlan irreverzibilis változások, a testi betegségek is javultak.

A NEHÉZ SORS

Ebben a rendszerben az életbevágó sorscsapások számítanak nehéz sorsnak. Ilyen,

• ha valaki nem tudott megszületni, vagy megszületett, de viszonylag hamar, még azelőtt meghalt, hogy elkezdhette volna a felnőtt életét.
• ha valaki korán veszíti el a szüleit,
• ha valaki kisgyereket veszít el,
• ha valaki olyan sérüléssel vagy fogyatékossággal született, ami nem tesz lehetővé egy normális életet,
• ha valakit kitagadtak,
• ha valaki olyan bűnt követett el, amiért vezekelnie kellene.

KI MINDENKI SZÁMÍT CSALÁDTAGNAK?

• a testvéreink – mégpedig az összes, mindegyik, akikkel az egyik szülőnk közös, még a meg nem születettek is.
• a szülők és az ő testvéreik, a nagyszülők és testvéreik, a déd-és ükszülők,
• a szülők, nagyszülők, dédszülők házassága előtti fontos kapcsolatok.

Ez az ember-, ill. lélekcsoport az, akinek a sorsa, úgy látszik, össze van kötve egymással, akár tudnak egymásról a tagok, akár nem.

A FELVETT CSALÁDTAGOK

Ugyanilyen csoportlélek alakul ki azokban az esetekben, amikor az ember szembekerül az élet és a halál kérdésével. Ilyen csoportot alkotnak pl. egy baleset részesei, akik közül van, aki életben marad, van, aki megnyomorodik, és van, aki meghal. Ezeknek az embereknek a sorsa összefonódik egymással, mintegy rokonokká válnak, és egy gyerek vagy unoka ugyanúgy átveheti az o sorsukat, mintha egy vérrokonról lett volna szó. Ezért jó tudni, hogy volt-e valaki a családban egy ilyen esemény részese. Jó tudni azt is, hogy mi történt az elottünk lévo generációkkal a háborúkban, a fogolytáborokban, a vészkorszakban, az ötvenes években, volt-e valaki, akinek kettétörték az életét a politikai változások, ugyanis sokszor az ilyen sorscsapások áldozataival vállalunk tudattalan szolidarítást akkor is, ha a történetrol és az illetorol racionálisan semmit se tudunk.

Ugyanígy családtaggá válnak azok, akik valamilyen személyes áldozatot hoztak azért, hogy én, vagy egy felmenom életben maradjon.

Mint már fentebb volt róla szó, ha a szülom, nagyszülom, dédszülom elozo kapcsolata átadja valamilyen oknál fogva a helyét annak az embernek, akitol az életem van – például meghal, és ezzel teszi szabaddá a helyet, vagy valamiért nem sikerül együtt maradnia vele, azzal tényszeruen hozzájárult ahhoz, hogy én éljek. Mivel egy kötodésbol kiszakadni fáj, ezért ezzel a fájdalommal o is árat fizetett az életemért. Ezzel a fájdalommal nyeri el az illeto a helyét a kiterjesztett családunkban. O is "hozzánk tartozik", és jár neki, hogy áldozatát elismerjük, és tisztelettel elfogadjuk.

AZ ÉLETÜNK ÁRA

Minden ember számára a szülei és a családja jelenti az élete szempontjából a legfontosabb köteléket. Mégis az a szó, hogy "a családom", sokak számára jelent fájdalmat, haragot, hiányérzetet.

Elofordul, hogy egy sorsátvállalás áll az útjában annak, hogy egy gyerek a család részének érezhesse magát – például egy kirekesztett nagybácsit vagy otthagyott volegényt képvisel. Sokszor a szülok sorsátvállalásai illetve sérülései nem teszik lehetové, hogy ideális környezetet biztosítsanak a gyereküknek, aki így csak sok hiány és fájdalom árán tud felnoni. Ha pedig az ember nem tudja érzelmeiben is átélni, hogy kapott egy életet, és úgy kapta, ahogy azt adni tudták, akkor gyökértelenné és boldogtalanná válik. Valami mindig hiányozni fog, mégpedig valami nagy és lényeges. Ám, ha látja, hogyan alakítja minden ember életét a Sors nevu nagyhatalom, az övét ugyanúgy, mint a szüleiét, hogyan muködnek az élet, a szeretet és a rend törvényei mindannyiunk életében, akkor talán megérti, hogy mindent megkapott tolük, amit csak adni tudtak – az életet, és ha egy kis szerencséje is volt, kapott tolük valamennyi szeretetet és gondoskodást. Amit pedig nem tudtak megadni, ami fájt, hiányzott, az az élete ára. Talán sikerül a szívével is megértenie, hogy a gyökereibol kapja meg mindazt, ami az élethez kell, testének anyaga, lelkének energiái szülein, nagyszülein, dédszülein és azok szülein keresztül érkeztek el hozzá. És ha tudattalan gyereki szeretetbol nem gondolja, hogy más sorsát és érzelmeit kell cipelnie, akkor leteheti az átvett sorsot, kezébe veheti a saját életét, és csinálhat belole valami nagyon jót.

KINEK AJÁNLOM A CSALÁDÁLLÍTÁST?

A testi és lelki bajok hátterében ugyanúgy állhat a saját élettörténetben keresendo ok, mint a fentiekben ismertetett többnyire tudattalan sorsátvétel. Az is gyakran elofordul, hogy a sorsátvétel következtében a kliensnek gyerekkorától kezdve olyan kapcsolati mintázatai alakulnak ki, melyeknek következtében pszichésen sérül. Ilyen esetekben az aktuális állapotot, tünetet, elakadást kiváltó ok egyaránt keresheto a családi lélek működésében és a saját élettörténetben, tehát mindkét szinten szükség van intervencióra. Ilyenkor a családállítás és a pszichoterápia kombinációját javasoljuk.

Saját több, mint huszonöt éves családállítói tapasztalatom és a nemzetközi irodalom alapján a következo esetekben szokott pozitív változásokat hozni a családállítás:

• a szülő-gyerek kapcsolat tartós zavarai a felnőttkorban is
• a felnőttkorban is fájó gyerekkori hiányok, sebek
• párkapcsolati problémák, kudarcok
• gyerektelenség, félelem a gyerekvállalástól
• életviteli nehézségek
• képességeknél gyengébb teljesítmény, gátoltnak tűnő előmenetel és siker
• ismétlődő, elhúzódó és/vagy súlyos testi betegségek
• érthetetlen lehangoltság, depresszió, düh, harag és más nehéz érzelmek
• alkoholproblémák és más függőségek
• pszichoterápiás kezelés ellenére fennálló pszichés problémák: hangulatzavarok, öngyilkossági késztetés, szorongás, pánik, evészavarok, alvászavarok, gyerekkori magatartászavarok, teljesítménybeli nehézségek ismétlődő, és a megoldási próbálkozásoknak ellenálló munkahelyi problémák
• nehéz élethelyzetek, döntések

Ha valakinek a téma feldolgozásához további pszichés támogatásra van szüksége, akkor olyan pszichoterapeutákat ajánlunk, akikkel hosszabb ideje van munkakapcsolatunk, és tudjuk, hogy a családállítás eredményeit is felhasználják a pszichoterápiás munkában.

HA CSALÁDÁLLÍTÁS VEZETŐT KERESÜNK

Mivel a családállítás egy eroteljes módszer, amivel sokat lehet segíteni, ám megfelelő szakértelem híján ártani is lehet, jobb nemcsak a szerencsére bízni, hogy megfelelően képzett családállítóhoz kerülünk-e. Érdemes olyan családállítás vezető szakemberhez fordulnunk, akinek egyrészt az alapszakmája szerint van jogosultsága kliensekkel dolgoznia (orvos, pszichológus, pszichoterapeuta, kineziológus, mentálhigiénés szakember), továbbá több éves, a nemzetközi normáknak is megfelelő, alapos képzésen esett át, levizsgázott, és ezt igazoló dokumentummal rendelkezik. 

Továbbá az is jó, ha tudja, ismeri a saját kompetenciájának határait  és rendelkezik a megfelelő kineziológus, pszichoterapeuta ill. orvos kollégákból álló kapcsolatrendszerrel, ahová adott esetben tovább küldheti a kliensét. Itt jegyezzük meg, hogy dacára annak, hogy a hatásvizsgálatok szerint a családállítás általában pozitív változásokat hoz, mégsem reális azt gondolnunk, hogy a módszer minden kliens és minden probléma esetén teljes megoldást jelent.

A FEDETT CSALÁDÁLLÍTÁSRÓL

A családállítás során én fedett módszerrel dolgozom. Ez azt jelenti, hogy az állítás résztvevői – a témát hozó kliensen kívül – nem tudják, hogy pontosan mi az állítás témája, és azt sem, hogy az egyes képviselők kit vagy mit képviselnek.

A képviselőket és az állításba bevonandó családtagokat izomteszt segítségével választjuk ki. Így nem az előzetes elképzelések, a történet ismerete vagy a tudatos választás határozza meg, hogy ki kerül be a rendszerbe.

A kiválasztott képviselők ezután elfoglalják a térben azt a helyet, amelyet az izomteszt alapján meghatározunk. Innen kezdődik az állítás egyik legfontosabb része: figyeljük, mit érzékel a test, milyen testérzetek, érzelmek, impulzusok és térbeli kapcsolódások jelennek meg.

Nem kell tudniuk, kit képviselnek. Nem kell ismerniük a család történetét. Nem kell "eljátszaniuk" senkit.

Éppen ezért a folyamatban különösen fontos szerepet kapnak a finom testi jelzések, a térben elfoglalt helyek, a távolságok, a kapcsolódások és az ezekre adott spontán reakciók.

A fedett módszer számomra azért különösen értékes, mert így igyekszünk minél kevésbé előre meghatározni, minek kellene megjelennie. Nem egy előre ismert történetet próbálunk végigjátszani, hanem hagyjuk, hogy az állításban megjelenő kapcsolati mintázatok vezessenek bennünket.

Az állítás során ezért nem feltétlenül az a legfontosabb kérdés, hogy "mi történt pontosan?", hanem az, hogy mi jelenik meg most a rendszerben, és milyen kapcsolódások, feszültségek vagy ismétlődő mintázatok válnak láthatóvá.

A folyamat végére így egy olyan kép bontakozhat ki, amely új szempontokat adhat a kliens számára saját élethelyzetének és családi kapcsolatainak megértéséhez.

Családállítás időpontok 2026/2027:

A CSALÁDÁLLÍTÁSRA ÉRKEZŐ SEGÍTŐK ELÉG, HA A KEZDÉS UTÁN FÉL ÓRÁVAL ÉRKEZNEK, MERT AZ ÉRDEMI MUNKA AKKOR KEZDŐDIK! 

A SEGÍTŐK MINDEN ALKALOMMAL INGYEN VEHETNEK RÉSZT A FOGLALKOZÁSOKON, VISZONT CSERÉBE KÉREM AZ EGÉSZ NAPOS RÉSZVÉTELT!

A FOGLALKOZÁSOKON VALÓ RÉSZVÉTEL ELŐZETES JELENTKEZÉSHEZ KÖTÖTT.

Az állítás díja a témahozók számára: 30 000 ft.

Az időpontok:

• 2026. szeptember 18. (péntek) 15:00 - 19:00  Szeged

• 2026. szeptember 26. (szombat) 9:00 - 18:00  Szeged

• 2026. október 10. (szombat) 9:00 - 18:00. Szeged

• 2026. november 7. (szombat) 9:00 - 18:00  Szeged

• 2026. november 29. (vasárnap) 9:00 - 18:00  Szeged

• 2026. december 9. (szerda) 15:00 - 19:00  Szeged

• 2026. december 20. (vasárnap) 9:00 - 18:00  Szeged

A jelentkezés akkor válik véglegessé, ha az visszaigazolásra került.

Jelentkezés